(bejárás: 2021.08.14. szombat, OKT táv: 17,2 km, 395 méter szintemelkedés)
Az útvonal
Tapolca – Szent-György hegy – Szigliget – Badacsonytördemic
Odafelé
Reggel viszonylag korán indulva felvettük Zsuzsit Budaörsön, majd Badacsonytördemic-Szigliget vasútállomásig meg sem álltunk. Geri nem jött velünk, ő már ezt a szakaszt teljesítette. Valami menetrend elnézés miatt az egyszerű és rövid vonatút helyett hosszabb buszos falunézés lett a rajt megközelítéséből. A 12 perces út így háromszorosára sikeredett mind távban mind időben. Így jártunk, de a tévedésnek köszönhetően a környéken rendezett 100 km-es teljesítménytúrán járó több kedves ismerőssel is találkoztunk, amíg vártuk a buszt, gyorsabban is telt az idő. Jó a rosszban.
A kéken
Miután Tapolcára értünk, a pecsétnél lévő kocsmába betértünk egy finom kávéra. Elindultunk a minden színű sáv jelzéssel ellátott fa irányába és megkezdtük a sétát a még kellemes hőmérsékletű időben. Bár még alig indultunk el, már itt felmerült a fagyizás ötlete. Hosszan mentünk a városban, a legszebb a Malom-tó és környéke volt. A várost elhagyva még kilométereken át a forgalmas aszfaltút szélén kell gyalogolni. Tapolca mindkét „oldala” igen kellemetlen szakasz a kéken. Nagyon örültünk, mikor letértünk a leágazó földútra.
Itt először kellemesen, majd egyre jobban emelkedett az út a Szent-György hegy felé. Az árnyék is kevés, itt már igazán melegünk volt. Szerencsére a korábban említett teljesítménytúrán résztvevő ismerősök szembe jöttek néha, így rövid megállókat tartottunk és pár szót váltottunk velük. Az utolsó párszáz méter az igazi kaptató, így értük el a turistaházat és a pecsétet. Itt működött a teljesítménytúrának az egyik ellenőrzőpontja, itt több időt töltöttünk.
Tovább indulva lassan haladtunk, még mindig felfelé a lépcsőkön, majd sziklákon is. Gyönyörködtünk, fotóztunk és itt is több ismerőssel összefutottunk. A kék háromszög elagazásnál Kriszta és Zsuzsi kitértek a kilátópontra, Grétinek már nem volt kedve a nagy melegben, így mi megvártuk őket. Innen már csak lefele kell menni.
Mennyország
A lefelé tartó utat megszakítottuk egy megállóra, a Mennyország nevű helyen. Itt egy úr „tengeti” mindennapjait és szívesen látja az erre túrázó embereket egy-egy frissítőre. Különböző szörpök, borok, rövid italok. Mi jó sok szörpöt fogyasztottunk, finom, pincehideg szódával. Na és persze ajánlott egy finom diólikört, amit muszáj volt megkóstolni a 30 fok ellenére. A kilátás pazar, lehetne még itt időzni, de betoppant egy nagy csapat gyerek, így inkább továbbállunk, van még hátra táv.
Megyünk tovább lefelé, akad több helyen kilátás is, majd hamarosan leérünk az Oroszlánfej kúthoz. Itt mindig sokan állnak sorban vízért és kannaszám viszik. Kedvesen a sor elejére engednek minket, mi csak néhány litert vételezünk a finom forrásból. A Lengyel kápolnánál megint ismerősökbe botlunk, megállunk beszélgetni, nem haladunk gyorsan. Innen egy kis lejtős, rövid aszfalt szakasz, majd szőlők mellett haladtunk el.
Sok aszfalt
Ismét út szélén gyaloglás következett nagy forgalom mellett a 71-es út irányába. Nagyon vártuk ennek is a végét. Utána továbbra is aszfalton maradtunk, de legalább a kerékpárútra tértünk rá. Egy kis emelkedő következett – meglepő módon az út szélén – a Szigligeti vár alatti pecséthez. Itt megkóstoltuk a cukrászda kínálatát. Rengeteg ember volt, amint végeztünk, továbbálltunk. Itt enyhe lejtőn haladtunk, de továbbra is aszfalton, ami a mai célunkig kitartott. A 71-es utat ismét keresztezve hamarosan elértük a mai utolsó pecsétünket, ami Badacsonytördemic-Szigliget vasútállomás várótermében található.
Hazafelé
Mivel az autó a mai túránk céljában várt, gyorsan tudtunk hazaindulni.
