(bejárás: 2022.01.30. vasárnap, OKT táv: 20,6 km, 905 méter szintemelkedés)
Az útvonal
Kisinóci turistaház – Nagy-Hideg-hegy – Csóványos – Nógrád
Odafelé
Reggel négyesben, Guinness kutyával kiegészülve autóztunk Vác vasútállomásra, Geri megint nem tartott velünk. Átsétáltunk a néhány száz méterre található busz állomásra és felbuszoztunk a Kisinóci turistaházhoz. Némi készülődés után nekiindultunk a mai szakasznak.
A kéken
A turistaháztól elindulva az erdőbe térésnél szinte teljesen jeges volt az út, némi csúszkálással sikerült teljesíteni ezt a pár métert. Sáros szakasszal kezdtünk, ami elég hamar szakaszosan havas-jegesre váltott. Nagyjából mindegy milyen is volt a felület, de az emelkedőt minden még nehezebbé tette. Grétivel elég hamar megszabadultunk a kabátoktól. Itt még nem fújt (annyira) a szél, nem volt rá szükség, melegített a folyamatos emelkedés.
Elég hamar meg kellett állni pihenni, mert Gréti már rég volt túrázni és nem is szereti a folyamatos emelkedőket. Némi plusz motiváció volt, hogy feljebb havas táj vár minket. Amire nem is kellett sokáig várni, hamarosan folyamatos havas talajon haladtunk. Ahogy mentünk feljebb egyre több pár pillanatos pihenőre volt szükség. De sokáig nem tudtunk álldogálni, mert egyre nagyobb szél jött, nem nagyon volt szélvédett hely. A nem túl nagy tempó miatt nem nagyon tudtuk kifűteni magunkat, hiába a felfelé menet.
A Nagy-Hideg-hegyen lévő turistaház előtti negyed órában már igen viharos szél volt, de nem álltunk meg öltözni, igyekeztünk felfelé, amennyire tudtunk és reménykedtünk benne, hogy nyitva van a ház. A szűk 6 kilométert közel 600 méter szintemelkedéssel nagyjából 2 óra alatt küzdöttük le. Bár az idő szorított minket, de 10-15 percre megálltunk a turistaházban. Pecsételtünk, ettünk, ittunk egy keveset a saját készletünkből.
Fel a Csóványosra!
Amiért ezen a napon jöttünk erre a szakaszra, annak az is volt az oka, hogy ma rendezték a „Fel a Csóványosra!” teljesítménytúrát. Illetve egészen pontosan itt csak az a lényeg, hogy bizonyos időben (10-13 óra között) fenn kell lenni a kilátónál. De odáig még volt ~3 km és ~200 méter szintemelkedés. Egy rövidebb meredek, csúszós ereszkedés után nem sokkal ismét felfelé kellett menni, ráadásul jó meredeken. Lassan haladtunk, néha meg kellett állni szusszanni. Gréti egyre nehezebben haladt, de szerencsére voltak könnyebb részek is.
Már látni a kilátót
Gréti még akkor sem tudott lelkesedni, mikor már láttuk a kilátót. Igaz még akkor is volt hátra egy kisebb táv és emelkedő. Ráadásul az utolsó emelkedő is igen combos, itt „már minden fáj” szavak hagyták el a száját, de küzdött. Húzta a kutya, húztuk mi, csak haladjunk már, izgultunk, felérünk-e Csóványosra 13 óráig. Igen nagy küzdelemmel, de 1 perccel 13 óra előtt fent volt mindenki. Ittunt teát, ettünk csokit és átvettük a kitűzőket, emléklapot a kilátó látogatásért. Grétinek persze nem volt kedve még 133 lépcsőt felmászni a kilátóba, meg amúgy se kedvencei. Krisztával csak ketten mentünk fel. Persze sokat nem voltunk fent, mert a kb. 120 km/órás szélben a telefont is alig bírtam tartani egy pillanatra fotózni.
Innen már szinte csak lefelé
A fenti hideg után igyekeztünk lefelé, de azért a gyönyörű kilátást nyújtó pontokon megálltunk egy kis időre. Itt még végig hóban mentünk, az olvadásnak jele sem volt ilyen magasan, itt már kevés napsütésben volt részünk, jöttek a felhők. A Fultán-kereszt előtt megálltunk kicsit hülyéskedni, Gréti a saját fejére is dobált havat, itt már nem volt jele a felfelé szendvedésnek, mintha az elmúlt volna. Ahogy haladtunk lefelé kezdtt eltűnni a hó és felváltotta a szárazabb terep. Illetve volt rendesen sár is, a hóban letisztult lábbelik ismét koszolódtak. Hosszan haladtunk lefelé, már eseménytelenül telt az út, nagyon kis emelkedők voltak csak. Persze Gréti azért észrevette. Itt már szerencsére azt mondogatta jöjjünk majd még a Csóványosra.
Utolsó etapként egy mezőn haladtunk, érintettünk egy kis kápolnát, majd a Természetbarát forrásnál beértünk Nógrád szélére. Innen már csak néhány száz méter volt hátra a mai célig, a vasútállomásnál a pecsétet is beütöttük a füzetekbe. A váróban néhány ismerőssel is találkoztunk. Magunknak és a kutyának is jutott néhány falat csemege a vonat érkezéséig.
Hazafelé
15 perc várakozás után megérkezett a két kocsiból álló BZ motorvonat, mellyel Vácig utaztunk. Ott kocsiba szálltunk és egy pesti Mekiig mentünk, ahol még egy közös kajálást megejtettünk, majd mindenki ment haza.
