(bejárás: 2022.02.24. csütörtök, OKT táv: 13,7 km, 425 méter szintemelkedés, teljes nap: ~16 km)
Az útvonal
Nógrád – Lokó pihenő – Magyarkút – Szendehely
Odafelé
Ez a nap hirtelen tervezéssel jött létre, mert Grétinek nem kellett iskolába mennie ezen a napon. Zsuzsi is ráért, így hármasban, illetve a kutyával négyesben indultunk erre a szakaszra. Zsuzsit Budapesten felvettük és Szendehelyig autóztunk. Szerencsére az autóútra mindig ráhagyok legalább 15 percet, erre most szükség is volt, mert az M2 kétsávos szakasz végénél valamit szöszöltek és csak irányonként engedték a forgalmat. A hétköznap délelőtti Budapestől kifelé tartó gyenge forgalomban is legalább 6-8 percet álltunk. A Budapest felé tartó sor igen hosszú volt. Letettük a kocsit Szendehelyen a postánál és a buszmegállóba mentünk. 5 perc alatt három busz jött, az utolsó volt a miénk. Egy kis dugó alakult ki, mert a Szendehely vége táblánál egy kamion az úton parkolt, de így is 20 percen belül Nógrádon voltunk.
Nógrádi vár
A busszal nem mentünk el a vasútállomásig, egy megállóval hamarabb leszálltunk és felmentünk a várba. Ez egy kis plusz útvonal és szintemelkedés volt a kék szakasz előtt, de megérte. A vár után elsétáltunk a vasútállomásig, ahol becsatlakoztunk a kék jelzésbe, illetve Zsuzsi még pecsételt egyet, neki a régi füzetbe dupla bélyegzés szükséges.
A kéken
Nógrád emelkedős utcájával kezdtünk, majd a szeszfőzde mellett elhagytuk a települést. Enyhe emelkedő mezős részen, gyönyörű idő, sár csak elvétve. A kis domb után jön egy kis enyhe ereszkedés, majd egy tisztás után átkelünk a vasúti síneken, innen kezdődik a komolyabb emelkedő. Messziről egy vonatduda hallatszott, gondolkodtunk, megvárjuk-e a szerelvényt. Kicsit furcsa volt, mert Nógrádon már találkoztunk egy vonattal és itt nem ilyen sűrű a menetrend. Úgy döntöttünk nem várjuk meg és elindultunk felfelé. Még látótávolságban voltunk mikor megérkezett, de fotózni már nem nagyon lehetett. De legalább a próbálkozás ideje alatt szusszantunk egy kicsit. Egy-egy rövid szakasz kivételével itt folyamatosan elég meredeken emelkedett, Gréti néha lemaradt kicsit, akkor megvártuk. A kutyát nem akarta vinni, pedig húzta volna felfelé. Bár az se mindig kényelmes, mert ő nagyobb tempót menne, vissza kell fogni. Elég lassan haladtunk, de igazán nem rohantunk sehova, az idő is nagyon jó volt.
Lokó pihenő
Mindenki örült, mikor felértünk, a napi szint nagyobb részét le is tudtuk. Itt egy hosszút pihentünk, ettünk, néztük a kilátást. A pecsételést kényelmesen megejtettük, nem úgy, mint mikor utoljára itt jártam. Akkor ömlött az eső és hideg volt, hamar továbbsiettünk. Most elég sokat ücsörögtünk, majd indultunk tovább a következő szakaszra, ami 4 km lefele vagy szintben menetelés volt. Jókat beszélgettünk, de alapvetően eseménytelenül telt ez az idő.
Magyarkút
A falu előtt egy kerítés nyitva volt, ahol egy ugatós kutya igencsak kifele tekingetett, itt szedtük a lábunkat. Zsuzsi virágokat fotózott, majd átkeltünk a patakon és jobbra fordultunk a letérőre a pecsét felé. A bélyegző pár perc kitérő az Irma-forráshoz. Itt egy étterem is üzemel, de nem tértünk be. A közeli játszótéren ejtőztünk egy kicsit. Bár kipihenni nem volt mit, az előző szakaszon nem volt semmi megerőltető.
Továbbindulva egy darabig még szintben haladtunk tovább, majd az Aranyos-kúti forrásnál megálltunk párat kortyolni a forrásvízből. Innen is van egy élményem, jópár éve télen Krisztával belefutottunk egy vadászatba és (szerencsére csak) fél órát kellett várjunk, hogy biztonságban tovább tudjunk haladni. Ennyi idő alatt vége volt a kék jelzésen a hajtásnak. Most ilyen nem volt. Igazából egész nap a településeken kívűl összesen egy túrázóval és egy futóval találkoztunk. De nem is csodálkoztunk, hiszen hétköznap volt. Az utunk végét is inkább a szintben haladás jellemezte, kevés emelkedő volt és azok sem meredekek.
Mielőtt beérünk Szendehelyre egy aranyos kis kápolna van az út mellett. Illetve annyira kiépül már ez a település is, hogy már idáig érnek a házak. Ahányszor erre járok, mindig vélek felfedezni újabb házakat, építkezéseket. Szendehelyen kb. 1 km után érjük el a főutat, amelynek a másik oldalán az OKT táblán lett elhelyezve a pecsét.
Hazafelé
Mivel a kocsi vár minket, pecsét után beszálltunk és indultunk is. A reggeli lezárásnak már nem volt nyoma, az utunk sima volt.
